ELENGEDÉS

Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, emberekhez,

amiknek/akiknek már lejárt az ideje.

Ilyenek a kinőtt ruhák, kihűlt barátságok, kihűlt szerelmek. Pedig el kell engednünk ezeket a dolgokat ahhoz, hogy az újak – új ruha, új barátság, új szerelem – megérkezhessenek, legyen nekik hely.

El kell engednünk a régi beidegződéseinket is, melyek akadályozzák fejlődésünket.

El kell engednünk igényünket a rosszra.

Tudom, ez elég érdekesen hangzik, de sokan tudat alatt igénylik a bukást, a sikertelenséget.

Miért?

Egyik ok a régi bírálat, mely a tudatalattiban elraktározódott.

-        Neked sosem sikerül semmi. Te ehhez hülye vagy. stb. Ja, és a múltkor sem sikerült!

A legtöbb ember csendes kétségbeesésben éli az életét,

MIÉRT PONT NEKED KELL KILÓGNI A SORBÓL?

Aztán itt van a saját félelmünk, amit még iskolai tanulmányainkból hoztunk magunkkal. Ott ugyanis büntettek a hibák miatt. Tehát azt tanultuk, hogy hibázni nem jó.

 Mi van, ha nem sikerül, akkor ismét csak hallgathatjuk a kritikákat.

Hogy

-          Én megmondtam, de soha nem hallgatsz rám! stb.

És, mi van, ha mégis sikerül?

Akkor ki kell mozdulni a komfortzónánkból.

Sokan érdemtelennek tartják magukat, mert nem elég szépek, nem elég okosak, nem elég ilyenek, és nem elég olyanok.

El kell engednünk a gátjainkat, le kell döntenünk korlátainkat.

Engedjük el igényünket a betegségre.

Talán most azt gondolod, hogy hülyeséget beszélek/írok? Pedig nem.

Hidd el, nagyon sok embernek van igénye a betegségre.

Miért?

Mert akkor rájuk figyelnek, körülöttük forog a világ, babusgatják, sajnálják őket. Arról nem is beszélve, hogy így megvan az alibijük, hogy valamit miért nem tudnak megcsinálni. Nem kell vállalni a felelősséget az életükért.

Ha körülnézel, biztosan te is találsz ilyen embert az ismerőseid között. Nem?

Vagy talán rád is jellemző valamelyik?

El kell még engednünk a görcsös akaratunkat is.

Ha van egy célunk, és el akarjuk érni, akkor meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Ha már mindent megtettünk, amit tehettünk, akkor el kell engedni, és várni, hogy az Univerzum megadja nekünk. Pl. ha munkahelyet keresünk, akkor adjuk fel a megfelelő állásajánlatra az önéletrajzunkat, aztán „engedjük el” a görcsöt, fogjunk valami más tennivalóba. Ha ott a helyünk, akkor meg fogjuk kapni. Ha nem ott a helyünk, akkor nem.

Hogyan engedjük el ezeket a gondolatmintákat?

• Képzelj el egy szobát, mely tele van ezekkel a hiedelmekkel, „ott ülnek sorban a polcon”. Vegyél elő egy portörlőt, és töröld le őket; vagy porszívózd ki, és a porzsákot ürítsd ki a szemetesbe.

• Állj oda egy képzeletbeli vízesés alá, és érezd, ahogy a tiszta víz kimos belőled minden negatív érzést, gondolatot, beidegződést. Utána töltsd fel az üres részt a szeretet rózsaszín színével. (nekem ez a kedvencem, és nagyon jól tudom használni)

• Írd le őket egy papírra, és tépd össze, dobd a szemetesbe, vagy égesd el.

„Minél szorosabban markoljuk a homokot,

Annál több szem hullik ki a kezünkből.”

Lazítsunk, engedjük el a feszültséget.

Belső feszültségeddel, a görccsel lekorlátozod magad, azt, hogy az élet lehetőségeit észrevedd. Másrészről pedig megerősíted azokat a falakat, melyek a komfortzónád határait alkotják.

“El kell engedned a múltat, hogy lehessen jövőd.” – mondta a lajhár a mamutnak a Jégkorszak 2–ben.

El kell engednünk a kudarc utáni vágyunkat is.

Most megint furán nézel?

Igenis sok embernek van ilyen vágya.

Miért?

Azért, mert a cél elérésének vágya nem elég nagy ahhoz, hogy kimozduljon a komfortzónájából. Csak annyira turkál bele egy-egy feladatba, hogy elmondhassa: - Ezt is megpróbáltam, de nem ment.

És nyugodtan élheti a megszokott életét, panaszkodhat a sorsra és egyebekre. Ugye ismerős??

Köszönöm, hogy velem tartasz! 

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg mással is!

Szívesen olvasnám a hozzászólásnál a véleményedet az írásomról.

További boldog napot!

Ritz Andi - a tudatos boldogság-építő

andi@ritzandi.hu

Iratkozz fel hírlevelemre! - FELIRATKOZOM

Válassz az ajándékaim közül! - ITT

Csatlakozz hozzánk a Facebookon! - CSATLAKOZOM

Ezeket is olvasd el! :)