ÖNSAJNÁLAT

Amikor az önsajnálat nem gyengeség, hanem seb: A verbális mérgezés láthatatlan következménye

Az önsajnálatot gyakran lenézzük. Gyengeségnek tartjuk.

Azt mondják: „Ne sajnáld már magad!” – mintha ez valami szégyellnivaló, elítélendő állapot lenne.

Pedig az önsajnálat sokszor nem lustaságból vagy figyeleméhségből fakad, hanem mélyen gyökerező fájdalomból. Különösen azoknál, akik verbálisan mérgező közegben nőttek fel – vagy ilyen kapcsolatokban éltek hosszabb időn át.

A mérgező szavak csendben maradnak a lelkedben

Ha egy szülő folyamatosan kritizál, megaláz, lekicsinyel, az nem csak egy gyermekkori rossz élmény.

Az a hang ott marad benned. Átveszi a belső monológod helyét. „Béna vagy.” „Úgysem viszed semmire.” „Minek próbálkozol?” – Ezeket később már nem is mások mondják neked, hanem saját magadnak ismételgeted.

Úgy nősz fel, hogy nem érzed magad elég jónak. És ha valami rossz történik veled, természetes, hogy nem csak szomorú leszel – hanem elkezded sajnálni maga

.

Az önsajnálat nem hisz a kiútban – mert nem tanították meg rá

Az egészséges önsajnálat egy időszakos, természetes reakció. Egyfajta gyász – annak az énnek a gyásza, akivé válhattál volna, ha nem bántanak.

De ha ebbe az állapotba ragadsz bele, annak gyakran az az oka, hogy sosem tanítottak meg hinni a változásban.

Ha egy kapcsolatban vagy családban folyamatosan az a narratíva, hogy „te vagy a probléma”, akkor egy idő után már nem is keresed a megoldást – mert úgy érzed, te vagy az akadály, nem a környezet.

Nem a te hibád – de a te gyógyulásod lesz

Az önsajnálat egy torz tükör. A múlt fájdalmait ismétli, és elhiteti, hogy örökre ott maradsz, ahol most vagy.

De van egy fontos különbség az önsajnálat és az öngyógyítás között: az egyik csak megmutatja a sebet, a másik el is kezdi ápolni.

Nem te vagy hibás azért, mert fáj. Nem te vagy hibás azért, mert túl sokáig elhitted, amit mások mondtak rólad. De a gyógyulás lehetősége benned van.

És az első lépés gyakran az, hogy kimondod: „Ez történt velem. És fájt. És szabad sajnálnom magam – egy ideig.”

Amit tehetsz ma – ha benne vagy ebben:

1. Ne szégyelld, ha fáj. Nem gyengeség, ha megérzed a veszteségeidet. Az érzéseid jogosak.

2. Ne maradj egyedül vele. Terápia, támogató közösségek, barátok – nem kell mindent magadban tartanod.

3. Figyeld meg, mikor kezd beszélni a „benned élő bántó hang”. Ez nem a te hangod – ez a múlt visszhangja.

4. Kezdj írni. Egy napló vagy blog segíthet visszavenni az irányítást a saját történeted felett.

5. Válaszd a gyógyulást – újra és újra. Nem egyik napról a másikra fogsz megerősödni, de minden kis lépés számít.

Az önsajnálat nem bűn. Emberi. De nem kötelező benne maradni. Az élet nem mindig fair, de mindig van választásunk. Nem tudjuk irányítani a viharokat – de dönthetünk úgy, hogy megtanulunk vitorlázni.

És ha néha elgyengülsz, ne feledd:

az erő nem azt jelenti, hogy sosem esel el – hanem azt, hogy mindig felállsz.

Te is szoktad sajnálni magad? Miért?

Köszönöm, hogy velem tartasz! 

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg mással is!

További boldog napot!

Ritz Andi - a tudatos boldogság-építő

 CSATLAKOZOM

Ha bármilyen kérdésed, kérésed van, bátran írj rám Messengeren! 

Iratkozz fel hírlevelemre! - FELIRATKOZOM

Válassz az ajándékaim közül! - ITT

Csatlakozz hozzánk a Facebookon! - CSATLAKOZOM

Ezeket is olvasd el! :)